Kedves Hölgyem...sajnos nem tudom nevét... teljesen igaza van, nap mint nap kéne lépni, hangoskodni. A levelet kb 2010-ben írtam vagy 11-ben. Sokkal rosszabb lett igaz. Akkor közel ezer ember kb 5 perc alatt elküldött az anyámon kívül még ebből az országból is. Ezt meg kell tanulni kezelni. Akkor nagyon megviselt, hogy az emberek nem látnak tovább az orruknál. Megtanultam nem szorongani, az életemet mindig én alakítottam, nem kaptam a levél miatt pompás lehetőségeket...sőt , fekete listára kerültem egy időre a tv-ben, nem kaphattam meg egy színház igazgatói pályázatot,- a levélre hivatkoztak-, s éppen most szabd szájúságomnak köszönhetően a Magyar Színház új igazgatója eltanácsolt, mondhatni kirúgott. Szóval én a saját területemen teszem tovább a dolgom, ügyekért kiállok, több kisebb sikerrel. Sajnálom, de nekem meg az a vágyam, hogy együtt tegyünk. Nem elég másoktól várni, hogy lépjenek, együtt kell lépnünk, tennünk. Köszönöm sorait. Minden jókat kívánok:)